Valahol azt kell, gondoljam, ez az első alkalom, amikor annak örülök, hogy egy ilyen botrány kirobbanásakor nem a csőcselék díszeleg az ellenzék szerepében. Hogy ezt pontosan hogy értem? Annak idején kiszivárgott egy beszéd, ahol a miniszterelnök a saját emberei előtt konkrétan bevallotta, hogy hazudott, és lófüttyöt csinált. Más kérdés, hogy retorikai értelemben a nyomatékosítás céljából túlzásokba esni egy zárt közönség előtt egyébként gyakran előfordulhat. Hallottam már a saját főnökömtől is, hogy semmit nem értünk el, holott ha ez így volna, akkor a vállalkozás már csődbe ment volna, én pedig nem kapnám meg minden hónapban a fizetésemet. Kérem, hogy senki ne gondolja azt, hogy bármilyen értelemben is legitimizálni próbálnék egy már letűnt –bár el nem felejtett- esetet. Mélységesen elítélem az öszödi beszédet, és félek, hogy a mostani le nem mondás is ennek a következménye, amitől az egész még súlyosabbá válik.
Jelen esetben viszont teljesen más a helyzet. Egy hiteltelen és alulművelt bábu –akit egyébként nem értem, hogy miért véd ennyire a vezérünk, talán tényleg ennyire hiú és nem bírja elviselni a veszteséget- műveletlenségének megkérdőjelezhetetlen bizonyítása történt meg. Amikor én az iskolában egyest kaptam, mert lebuktam, hogy puskáztam –igen volt ilyen, én bevallom, nem is egyszer- meghúztam magam, és elismertem, hogy jogos az egyes. És nem azt bizonygattam, hogy a tanár a hibás, mert észrevette.
Csak annyit szeretnék nyomatékosítani, hogy a két hazugság között annyi a különbség, hogy az egyik beismerte, a másik továbbra is tagad.
Hogy most miért nincs 50.000+ „forradalmár” az utcán? Mert az ellenzékben lévő oldalt évek óta nem lehet kicsinyes, személyes érdekekből kivezényelni az utcára. A pátosz, és a nemzeti együttműködés náluk nem az utcán testesül meg, ill. teljesedik ki. Ezért én tisztelem őket, és most először látom értelmét a kétharmadnak: közép-jobbos néma támogatással nem vonul a csőcselék tévé székházat ostromolni.
